47.rész (folytatás)-Vége

*Harry szemszöge*
Szombat van. Ma van Hope esküvője..fáj ezt kimondani..anno még úgy volt,hogy én leszek a férje..és az lett volna minden álmom,de őt nem lehet megállítani. Van még 2 óra az esküvőig..jobb lesz ha sétálok egyet.
Elindultam és egyszercsak megláttam Jasont csókolózni egy csajjal..de nem,az nem Hope volt. Tudtam,hogy itt a lehetőség,hogy bebizonyítsam,hogy Jason nem neki való,gyorsan lefényképeztem őket.
- Szeretlek.-mondta.-várj rám !
Gyorsan elmentem onnan,és éreztem,hogy most itt van a lehetőség,hogy visszaszerezzem Őt !
Mire hazaértem már el volt menve mindenki..ránéztem az órámra és láttam,hogy negyed 3 van,szóval már elkezdődött minden. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a templom felé..
*Hope szemszöge*
 Eljött hát a nagy nap..a ruhám tökéletes..hajam is..sminkem is..
Lassan bevonultam a templomba..minden szépen fel volt díszitve..akár a filmekben. Lassan bevonultam a zenére,meellettem apa állt. Jason már várt engem. Nagyon boldog voltam.

Innen hallgassátok ezt a zenét..így hatásosabb !

...
Most kellett elmondanunk a fogadalmakat. Én kezdem:
"ígérem,hogy melletted leszek mindig,és szeretni foglak,mert...
- Hoope ne kérlek ne tedd ezt ..Jason csak megcsal téged..-mutatott meg nekem egy képet,amin Jason öltönybe csókolózik egy csajjal.
- Te szemét állat !-fordultam felé,majd sírni kezdtem,Ashley egyből mellém ugrott de nem nagyon segített,mért én vagyok mindig az,akit megbántanak ? Mért nem lehet nekem soha egy boldog percem sem ?
- Hope...hadd magyarázzam meg !
- Ne..ne magyarázz nekem semmit !-zokogtam,majd egy erős fájdalmat éreztem a fejemben és egy olyan képet láttam,amint Harry letérdel elém,megkéri a kezem és igent mondok neki ! Akkor egyből minden eszembe jutott és mindenre emlékeztem..a közös percekre,a csókjaira,öleléseire..és mindenre !-Sajnálom !-suttogtam,majd összeestem...
*Harry szemszöge*
Összeesett ! Minden az én hibám..nem akartam,hogy ez legyen..most miattam lesz megint baja,tudom jól,hogy ezt nem kellett volna..de legalább megakadályoztam ezt az egészet. A kórház felé tartunk,megint.. Szegénykém már annyiszor megjárta a kórházakat hoogy csak na. Mikor megérkeztünk,egyből betolták egy terembe,ahonnan átöltözve hozták ki,de még midnig nem volt magánál.
- Doktorúr..mit tud mondani róla ?-fordultam az orvos felé.
- Az a baj,hogy az emlékezete ugyan visszatért,de túl nagy teher érte..és az agya ezt nem képes felfogni..
- Ez mit jelent ?
- Sajnálattal tölt el,hogy ezt kell mondanom,de készüljenek fel a legrosszabbakra !
- Ne !-hajtottam le a fejem.
Jason elment azzal a ribancával,a többiek ünneplő ruhában gubbasztanak a folyosókon ...én meg magamba roskadva nézem a kórház falait..és csak a legjobbakat remélek. Az orvos szólt,hogy Hope-hoz bemehet valaki..de csakis egy valaki,hogyha felébred,ne érje sokk.
Kikönyörögtem,hogy hadd mehessek én,majd szépen lassan bementem.
Szegénykém az ágyon feküdött,mindenféle csövek lógtak ki belőle,ahányszor rápillantottam egy köönnycsepp gördült le az arcomon. Miért érdemli ki ezt ? Mért nem én fekszek most ott ? Összeszorul a szivem,ha visszagondolok arra,amiket az orvos mondott..."készüljenek fel a legrosszabbakra !"
Hogy ?! Mégis hogy készüljünk fel a legrosszabbakra ? Arra nem lehet felkészülni..mikor mindennél jobban szeretsz valakit,hogy készülj fel a legrosszabb dologra ? Nem..erre nem lehet felkészülni.
Ott ültem magatehetetlenül,várva az Isteni csodára,mikor Hope nyöszörögni kezdett.
- Hope !
- Sajnálom..Szeretlek !-mondta nagy nehezen,majd a gép,ami a szívverését mutatta csak egy csíkot mutatott és sípolni kezdtem !
- Nee ! Könyörgök Hope ne !-sírtam el magam,de addigra már bennt voltak az orvosok és kiküldtek minket..egymás vállára borulva sírtunk.
1O perc múlva kijött mr. Travor.
- Dokotrúr..sikerült újraéleszteni ?-rohamoztuk le.
- Sajnálom de Hope Cowell meghalt !
- Neeee !-ordítottam fel,majd az egész kórház tőlem zengett..-nem lehet igaz..nem tehetik ezt velem ! Doktorúr !-zokogtam.
- Sajnálom !
Bementem,hogy utoljára láthassam..le volt takarva..el sem tudjátok képzelni,hogy milyen rossz volt ezt látni,a könnyeim patakokban hullottak a szememből. Leemeltem róla a takarót,majd utoljára végignéztem..megfogtam a kezét és mégjobban sírtam. Bejöttek a többiek is..mindenki keservesen sírt..Ez életem legeslegrosszab napja..elvesztettem..vége az életemnek. 
Csak utolsó szavai csengenek a fülemben  : " Sajnálom,szeretlek ".
                                        VÉGE !

Hát elértük az utolsó részt is..remélem tetszett a blogom...tehát most vége van..jó volt ez a pár hónap..köszönök minden kommentárt..és oldalmegtekintést..szeretlek titeket xx.

47.rész.- Igen !:)

Háát először is bocsássatok meg nekem,hogy nem volt új rész..és hogy kicsit ideges voltam a kommenthiány miatt..de mostmár mindegy. Előre is nagyon köszönöm,hogy ezt a részt is elolvasod :) Puszi.xx

*1 és fél évvel később*

Az évek nagyon hamar elteltek..már másfél éve vagyok Jason barátnője..nagyon szeretem,és azthiszem,hogy ez az érzés kölcsönös. Már az esküvőről is beszéltünk..jó is lenne..
Ma van az évfordulónk,úgyhogy ma elmegyünk vacsorázni. A srácokkal egyre jobban megvagyok,nagyon szeretem őket,olyanok nekem,mintha a testéreim lennének. Harryvel is jóba vagyok..bár bevallom..nagyon tetszik nekem..nem csúnya..de nekem itt van Jason és őt szeretem mindennél jobban. Mostanában nagyon szokott fájni a fejem és ilyen foszlányok derengenek a fejemben..álmomban mindg  olyanokat látok,hogy Harryvel csókolózok a tengeparton és miénk a világ..mind ilyen képek derengenek a fejembe..furcsa.
- Louis az istenért húzd már le azt a szerencsétlen zenét mert lemegyek !-kiabáltam,ugyanis a maximumon hallgatta az ő "muzsikáját "..amit utálok.
- A zene azért van,hogy hallgassuk !-jelentette ki.
- De ne úgy hallgassad,hogy szakad ki a dobhártyám.
- Jó.-halkkította le minimumra.
- Nem azt mondtam,hogy teljesen halkítsd le !-kiabáltam,de nem jött válasz .-Louis ! Louis az istókba már ne szórakozzzál velem !-nem válaszolt,így lementem,mikor megláttam a földön mozdulatlanul.
- Jesszus.-sikítottam fel,majd odaszaladtam hozzá.-Louis kelj fel !-elkezdtem ütni az arcát,de meg sem moccant.-Ne szórakozz velem ! Louis..hhallasz ? Óóóó basszus..-mondtam,és már hívni akartam hívni a metőket mikor megszólalt.
- Búúúúú.-kiáltott,mire kiesett a telefon a kezemből.
- Rohadnál meg Louis ! Majdnem szívrohamot kaptam ! Jajj ilyet soha de soha többé ne csinálj !.-fogtam a szívemet.
- Háááááááááháá.-ugrott fel,majd megint maximumon zúgatta azt a nagy sapka szart !
- Háát ezt nemhiszem el.-emeltem meg a kezem,majd felmentem a szobámba.
Megszólalt a telefonom,Jason volt az és felvettem.
- Boldog évfordulót !
- Nekediis.
- 7-re nálad vagyok.
- Oké,már várom.
- Énis..na szia.
- Szia.-raktam le...Ekkor hirtelen valami fájdalmasat éreztem a fejembe,és egy kép ahogy Harryvel csókolózom,majd azt mondom neki :"Szeretlek !"
Bevettem egy gyógyszert és elmúlt a fejfájásom,majd még gépeztem egy kicsit..kiválogattam a ruhámat..megmostam a hajam..megszárítottam,begöndörítettem,majd belebújtam ruhámba és kisminkeltem magam.
*Ruhám*

*Hajam,masni nélkül*

7-re elkészültem,eljött értem Jasonmajd elindultunk.
- Nagyon csinos vagy !
- Köszönöm,te sem panaszkodhatsz !
Elmentünk a Temze partjára és egy megter1tett asztal várt minket,tele szív alakú gyertyákkal és rózsaszírmokkal.
- Ez..ez valami gyönyörű.
- Örülök,ha tetszik. 
Mindenféle finom kaja volt,de én csak Jasonre figyeltem,aki nagyon feszült volt.
- Mi a baj ?-kérdeztem.
- Semmi..csak..-vakarta meg a fejét.
- Csak ?
- Csak van valami..amit meg szeretnék kérdezni.
- És pedig ?
Ekkor elővett egy dobozt a zsebéből,majd letérdelt elém.
- Úgy érzem,hogy eljutottunk a szerelmünk legfelső fokához,ésén nagyon szeretlek és nem bírok ki nélküled egy árva percet sem. Hope..hpzzám jössz feleségül ?.-nyitotta ki a kis dobozt, amiben egy gyűrű fénylett.
- Úristen.-csordult le egy könnycsepp az arcomon.-persze,hogy hozzád megyek.-ugrottam a nyakába,majd ot sírtam el magam. Jason felhúzta a gyűrűt az ujjamra,majd csókolózni kezdtünk..és annyira boldog vagyok,hogy ő lesz a férjem. Ekkor megint egy erős fejfájást éreztem a fejemben,majd a szívem el kezdett szúrni..megint egy képet láttam magam előtt..Harryvel egy bevásárló központban csókolózok..szivemre tettem a kezem,majd el kezdtem mély levegőt venni..mért vannak ilyen rossz érzéseim ?! mik ezek az illúziók ? Kezdek megbolondulni ?!  A szivem egyre gyorsabban vert és éreztem,hogy itt valami nagyon furcsa dolog történik.
- Minden rendben szivem ?
- Igen..nem akarok ünneprontó lenni..de hazavinnél..? Nem lrzem jól magam.
- Persze..-mondta,majd elindultunk hazafele.
A kocsiban megölelt,majd hosszasan megcsókolt és én a gyűrűvel játszadoztam..el sem hiszem,hogy egy nap ő lesz az én férjem !

sziasztok :)

A kövi rész meg van írva..és személyszerint nagyon szeretem..de mivel nincsenek komik..addig nem fogom felrakni ! Szóval ha valaki kíváncsi rá..akkor egyszerű a tennivalója..nyomkodja a billentyűzetet és komizzon ! Kicsit szar h nem kapok visszajelzést :(

sziasztok :)

Van egy új blogom,aki kíváncsi rá nézzen be..nagyon szeretnék komikat is. :) Előre is köszönöm :)
http://youliveonlyonce99.blogspot.ro/

Kedves ólvasóim :)

Nem kapok komikat :(,bár az oldalmegtekintések,egyre növekednek..ennek nagyonis örülök,csak az a baj ,hogy nincsenek kommentek :( Pedig én annyira szeretném,ha  írnátok. Kérlek szépen csak annyit tegyetek meg értem,hogyha elolvastátok,írjatok véleményt,akkor is ha nem tetszett..csak kapjak valamilyen visszajelzést. Nagyon megköszönném ezt nektek. De ha továbbá nem kapok komit,akkor abba fogom hagyni a blogot mert,így azt hiszem,hogy nem tetszik nektek. :(

46.rész-Együtt.

Mikor beléptem a házba egy eléggé különös esemény várt...
Mindenki a földön fetrengve röhögött.
- Mi a..?-kérdeztem.
- Zayn.-röhögött Louis,a könnyeit törölgetve.
- És Ashley.-folytatta Niall a földön hemperegve.
- Du.-akadt meg Liam hangja..nem tudta tovább mondani mert megint röhögnie kellett.
- Gnak.
- Mi ?.-kezdtem el röhögni.-dugnak ?.-fogtam a hasam nevetve.
- Igen.-mondták a többiek.
- Honnan tudjátok ?
- Úgy nyögnek,hogy az valami hihetetlen.
- Hááteztnemhiszemeeel.-röhögtem.
- Gyeree.-megmutatom,mondta Louis,majd odavitt a szobájukhoz,ahonnan nyögések hallatszottak.-Aztán kicsi Zayn fog születni..- Hülyevagy Louis.-röhögtem,majd bementem a szobámba,ledobtam a cuccaimat,majd körbenéztem a szobámban.

És közben felnyitottam laptopomat.

Benéztem a gardróbomba,ahol a kedvenc ruháim és persze cipőim voltak. Imádom a cipőket..itthon nagyon nagyon sok van belőlük..annyira szeretem őket. Itt vannak a kedvenceim*-*:

Háát...én a cipőim nélkül nem tudok megélni :D.
Twiterren ez volt kiírva Jasonnek: "Egy tökéletes nap..A tökéletes lánnyal. Szeretlek xx"
Muszáj volt írnom neki..annyira aranyos :)
 " Köszönöm ez a napot ! Énis szeretlek "
Kapcsoltam zenét..így nagyon szeretem..mikor egyedül vagyok..és zenét hallgatok.
Elmentem lezuhanyozni,majd mikor végeztem,magamra csavartam egy törölközőt és leültem az ágyamra,közben megláttam,hogy egy csomó minden van írva Jason tweetjéhez.
Harry írt valamit : " Gratulálok,legyetek boldogok !"
Most akkor mivan ?
" Ööö..köszi szépen :)"-írtam.
Aztán egyszercsak kopogtattak.
- Gyere !-szorítottam magamhoz a törölközőt.
- Szia.-lépett be Harry..jajj már megint ez a csávó.
- Csá.-intettem a kezemmel.
- Gratulálok nektek.-mondta.
- Jó kössz.-vigyorogtam hülyén.
- Mit szeretsz benne ?
- Mindent.-hangsúlyoztam ki.-ő tökéletes nekem.
- Persze eddig énis tökéletes voltam..persze,már nem érdekellek.
- Najó..nekem nem fogod ezzel elrontani a napomat.-álltam fel,mikor a törölköző leesett rólam,Harry meg csak bámult és vigyorgott.-Jesszus bazdmeg menyj már ki..menyj és ne bámulj.-mondtam totál pirosan,de eddig már magamhoz húztam a törölközőt.
- Már megszoktam.-legyintett vigyorogva.-nem kell szégyelld magad.
- Mivan ? Te láttál engem..? Te..engem? Mivan ?.-dadogam.
- Sőt mi több,mást is csináltunk mi.-kacsintott.
- What The Fuck ?.-esett le az állam.-Mi a jó szentséges szaar ?
- Semi-semmi.-legyintett,majd kiment.
Hát ez kész..végem van..ez a gyerek ez agyilag nem normális..méghogy ő meg én ?! Pffh..persze..pont vele..
Miután felöltöztem,lementem a nappaliba.ahol a fiúk néztek valami horrorfilmet.
- Búúú.-mondtam elég rémisztően,mire mind az hatan felszöktek.
- Kapod be ? Ne ijesztegess.-mondta Ash.
- Ash..gyere beszélnem kell veled.
Kimentünk,majd komolyra fogtam a szót.
- Két kérdésem lenne.-mondtam.
- Kérdezzed.
- Az első az lenne..hogy te meg Zayn...-akartam mondani,de beleszólt.
- Jajj már teis kezded ? Igenigen megtörtént,na...
- Cööhh..-szisszentem fel.-jó a másik kérdeésem meg az,hogy miaz,hogy én meg Harry lefeküdtünk ?
- Hogymi ?-tágultak ki a szemei,majd nevetni kezdett.-nemtudom...de menjünk filmet nézni.
* Reggel *
12 körül keltem,lementem,majd kerestem valami ehetőt..de mivel semmi nem volt,amit ettem volna,így csak narancslevet ittam,majd felhívtam Jasont.
- Szia pici manóóm.-mondta.
- Sziaa. Mit szólnák ahhoz,ha ma átjönnél és bemutatnálak anyáéknak ?
- Oké,hányra jöjjek ?
- Kb. kettő..megfelel ?
- Igen.
Miután  letettem,bementem anyához,aki főzőtt.
- Anya..ma áthívtam ebédre Jasont.
- Ki az a Jason ?
- A barátom.
- Khm.-köhögött feel.-a mid ?
- A barátom,és nagyon szeretem őt.
- Azjó,akkor úgy főzök,hogy vendégünk lesz.
- Jó..ja és kettőre jön.
Ezután már csak a fiúkkal kellett beszéljek.
- Srácok,ma vendégem lesz ebédre,szóval menjetek el itthonról.
- Nemáár.-zúgolódott Niall.
- Niall ma kivételesen máshol eszel,de ez most nagyon fontos,szóval menjetek el..kettőre ne legyetek itthon.
- Jó.-sóhajtottak.
Megláttam,hogy 1 óra van,úgyhogy felmentem elkészülni.
*ruhám*

Lementem,szépen megterítettem az asztalt, és kettőre megjött Jason..a fiúk köszöntek neki,majd elmentek.
Vettem egy mély levegőt,majd megfogtam Jason kezét és bementünk anyáékhoz.
- Anya,apa ő itt Jason a barátom.-mondtam.
- Szia.-köszöntek kedvesen apáék.
- Jónapot.
Anya bement a konyhába és kirakta az ételt,addig apával beszétünk.
- Na és,hogyhogy ideköltöztetek Londonba ?-kérdezte apa.
- Mexikóban laktunk és,mivel befejeztem a sulit,anyáék úgy döntöttek,hogy ideköltözünk.
- Az nagyon jó.
Úgy láttam,hogy apa és Jason összebarátkoztak.aminek csak örülni tudtam. Anya is kedvelte,szóval minden a lehető legnagyobb rendben ment.
- Kész a kaja.-mondta anya.
Nekifogtunk enni,majd mikor befejeztük,én és Jason felmentünk a szobámba.
- Nagyon szeretem a szobádat..annyira otthonos.-mondta mosolyogva.
- Köszi..énis szeretem.
Jason megölelt,majd csókolózni kezdtünk és  közben ledöltünk az ágyamra. Jajj annyira szeretem ezt a srcácot *-* A pólóm alá nyúlt.de én leállítottam.
- Ne..ne..nee..ezt most ne.-mondtam.
- Jó.-sóhajtott.-bocsi.-majd felült.
- Héé..de azt nem mondtam,hogy az előzőt nem élveztem.-mondtam kislányos hangoon.
- Tényleg ?
- Uhumm.-mondtam,majd folytattuk onnan,ahol abbahagytuk.
Aztán Jason eldőlt az ágyamon..én meg játszani kezdtem a hasán egy macival..amivel mindig aludni szoktam.
- Szedd már le rólam.-nevetett fel.-olyan vagy mit egy gyerek.
- Igen ? És egy gyerek tud ilyent jól csókolni ?.-kérdeztem,majd megcsókoltam.
- Hmm...foggalmam sincs.
- Heh. Amúgy mit szólnál ahhoz,hogyha holnap teis eljönnél a szüleimhez ?-vetette fel a kérdést.

45.rész.- Koncert. Vacsora :)

-Hope..-hajtotta le a fejét Ash.-az az igazság,hogy.

Miii ? Mégis mi lehet az igazság ?! Egyszer aztmondják balesetem volt..jó..oké én azt már rég felfogtam..de mit kéne még tudjak ?

- Mi ? Mondjad ? Mért viselkedtek így,miért beszéltek rólam a hátam mögött..mi a fene folyik itt ?-kiabáltam..de Ash és Harry csak álltak ott mint a hülyék,úgyhogy,fogtam magam,és a lépcső felé vettem az irányt..de előtte még kiabáltam egyet.-kapjátok be !

Felmentem a szobámba..nagyon ideges voltam..egyszerűen nem értettem semmit..mit kell úgy titkolózni ? Hagyjanak már engem békén..Nagyon jól éreztem magam..hogy Jason talán a pasim lesz..erre ezek elrontják a napomat a titkolózásaikkal.

Az ágyamon feküdtem és a laptopomat bújtam,mikor bejöt KOPOGÁS NÉLKÜL (!!) Harry.

- Mivan ?-kérdeztem flegmán.

- Előszöris..ne légy ilyen durva velem. Másodszor pedig bocsánatot szeretnék kérni..megértem,hogy még idő kell neked.

- De mihez bazdmeg...? annyira belehalsz,ha elmondod,hogy mmihez kell nekem az a kurva idő ?-kezdtem el kiabálni torkom szakadtából.

- Ne beszélj velem így.-kezdett el ő is kiabálni.

- Jó..akkor fáradj ki.-mondtam.

- Nem..nem megyek amíg meg nem bocsájtasz.

- Jó megbocssájtok csak menj ki..

- Megpuszilatlak ?

- Nem !-mondtam,mire idejött és megpuszilta a fejem.

- Aztmondtam nem.

- Ne légy ilyen velem..én csak..-akadt el a hangja.-én csak jóba akarok lenni veled.-sóhajtott.

- Jó..akkor jóba vagyunk.-vágtam egy művigyort.

- Biztos ?

- Igen.

- Tuti biztos ?

- Igen.

- De 1OO% ?

- Igen,de ha mégegyszer megkérded,esküszöm kiheréllek.

- Jó..megyek.-vigyorgott.-szia. d

- Csá.-mondtam hülyén.

Lezuhanyoztam,majd még twittereztem kicsit,aztán elaludtam.

*Álom*

Egyedül vagyok itthon..érdekes,pedig tegnap még anyáék is itthon voltak. A fiúk,és Ashley sincs sehol. Nagyon különös. Miután felkeltem,lementem a konyhába,ahol találtam egy levelet: " Ne nézz hátra !"

Úristen,miez ? -gondoltam magamban..nemtudtam mit tegyek,akarva akaratlunul,de hátranéztem.

Egy nő állt a hátam mögött egy véres késsel a kezében. Hosszú fekete haja volt,fekete ruhában.

- Most megvagy !-nevetett fel ördögien.

- Ki maga ?-kérdeztem megrémülve.

- Nem mindegy ? Pofa be kislány ! Menj ki a teraszra !-utasított..nem tudtam,mit csináljak,így kimentem.

Kinnt megláttam őket,a szeretteimet. Anya éés apa meg volt gyilkolva. Harry fel volt akasztva..és a többi fiú,meg csak egyszerűen a földön feküdt egy vértócsában. Ellie pedig anya kezében van...ő nem volt megölve..nagyon meg volt szeppenve. Gyorsan felkaptam az ölembe és megordultam.

-- Kérem..őt hagyja békén.

- Tedd le.-mondta durván,én így tettem,majd megfogtam a testvérem kezét.-Gyere ide.-nyújtotta a nő a kezét Ellie felé...keze véres volt.

Ellie menni akart,de én nem hagytam.

- Engedd ide,vagy megbánod.-emelte a kést a kezébe.

Elengedtem a húgomat,aki odarohant a nőhöz és megfogta a kezét.

- Miért teszi ezt velem ?-kérdeztem sírva.

Erre nem válaszolt csak felnevetett és belémdöfte a kést.

- Neeee.-kiabáltam megrémülve,kinyitottam a szemem és miután megbizonyosodtam arról,hogy ez csak egy rossz álom volt,felültem az ágyamon...tiszta víz voltam...és a szivem is nagyon vert. Annyira megijedtem. Lassan leraktam az egyik lábamat a földre,amit a másik követett,feláltam és nagyon lassan kimentem  a konyhába,közbe figyeltem..

Lent a konyhába töltöttem magamnak egy pohár vizet és belekortyoltam,mikor mozgást hallottam..hátranéztem,de senki nem volt ott,tehát tovább ittam.

- Szia kislány.-mondta a hátam mögül Louis.

- Jesszus. Louis halálra ijesztettél.-fújtam ki a levegőt.

- Bocsánat .

- Nembaj..csak rosszat álmodtam.

- Na de menj aludni..késő van.

- Na..megszólalt az aggódó bátyus.-böktem oldalba.

- Igen.-húzott magához,majd jóóó szorosan megölelt.

- Szeretlek húgi,ugye tudod ?

- Igen.-nyomtam egy puszit az arcára.-Jóéjt.

- Szia.

Mikor felmentem,már normálisan tudtam aludni és nem volt semmi rémálmom.

*Reggel*
Reggel különösen jól ébredtem úgy kb. 1 körül..najóó ez nem nevezhető reggelnek..:D
Felöltöztem,majd lementem a konyhába.
- Szia te álomszuszék.-mondta Niall égy nutellás kenyérrel a kezében.
- Jajj..sziaa.-öleltem meg.
Gyorsan csináltam magamnak reggelit,majd leültem megenni.

Miközben ettem,megszólalt a telefonom..ahogy gondoltam,Jason volt az :)
- Szia királylány !
- Sziaaa.
- Mit csinálsz ?
- Éppen eszeeek.
- Jóétvágyat !
- Köszi.
- Naa akkor ma hogy lesz ?
- Hát 8-ra jössz értem..nem ?
- Oké..de utánna elakarlak vinni vacsizni.-mondta.
- Jó. Alig várom már a koncertet.-mondtam.
- Én alig várom hogy lássalak.
- Jajjdeari vagy.-mondtam mosolyogva.
- Na akkor 8-kor nálad.
- Okéé siza.-mondtam,majd leraktuk a telefont.
Eltelt az idő..már fél 8 volt,úgyhogy nekifogtam készülődni.
*Ruhám*

Nyolckor eljött értem Jason,majd elindultunk a koncertre.
- Úristen de gyönyörű vagy.-moondta.
- Köszönöm.-pirultam el.
*Koncerten*
Nagyon sokan voltak a koncerten..vettünk ott helybe jegyet és szerencsére jó helyre kaptuk.

Nagyon élveztem az egészet,Lana olyan jól énekel..pffú de szeretnék egyszer énis 1gy énekelni.

A born to die a kedvenc számom tőle,és mikor ezt énekelte énis énekeltem vele végig.
Ez volt az utolsó száma..és nagyon jól szórakoztam.
*Úton az étterem felé*
- Hallod csajszi neked brutál jó hangod van..már amennyit hallottam.
- Jajj dehogyiis.-legyintettem.
Megérkeztünk az étterembe..ami már kívülről nagyon giccsesnek tűnt. Amint bementünk leesett az állam..Úristennnkitudja milyeb drága lehet..!
Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk.
- De nekem megfelelt volna a kockás terítő is..nem kellett volna ilyen puccos helyre jönnünk.-nevettem fel.
- Tökéletes lánynak tökéletes hel.-mondta,mire elpirultam és lehajtottam a fejem. Ő meg ujjával felemelte államat és megcsókolt *-*.
- Figyelj meddig kell még várnom rád..és meddig kell még randiznunk ?.nézett rám bocsiszemekkel.
- Mostanig.-vigyorogtam.
- Ez..azt..jelenti...hogy..te..meg..én..modtantól..együtt..vagyunk ?-dadogott és pislogott nagyokat.
- Igen.-ugrottam a nyakába.
Miután megettük a kaját,Jason hazavitt. Búcsúképpen megcsókoltam,majd betipegtem a házba,ahol egy különös látvány fogadott.

Nooos meghoztam ezt a részt is..remélem tetszett xx

44.rész.- Mi az igazság ? :/

* Hope szemszöge *
Beültem a kocsiba,majd elindultunk..
- Hova is megyünk ?
- Nemtudom..csak úgy sétálni.
- Úh..értem.
Aztán végül elmentünk egy starbucks-ba.

Jason rendelt,én addig helyet foglaltam. 5 perc múlva megjött a kávékkal..meg egy pár sütivel.

- Na..-huppant le a székre.-mesélj magadról.
- Mit meséljek ?..apám Simon Cowell..anyám..hát,róla igazán nincs mit mondanom,és van egy aranyons kishúgom,Ellie.
- Értem..de..te akkor híres lehetsz.
- Nem..dehogyis,miért lennék híres ? Apám lehet,hogy az de én egy senki vagyok.-hajtottam le a fejem.
- Jajj ne hülyéskedj,mért lennél senki ? 
- Hát..nemtudom..olyan senkinek érzem néha magam..nem vagyok jó semmmire.
- Jajj,ne mondj ilyeneket.-mondta,majd belekortyolt a kávéjába.Ezután én is így tettem.
- Na..de mesélj teis magadról.-tereltem a szót.
- Hát..most költöztünk ide anyámékkal..eddig Mexikóban laktunk..
- Óh..értem,nagyon szeretem Mexikót. :)
- Énis..de most,hogy befejeztem a sulit,ideköltöztünk.
- Értem.
Miután befejeztük a kávézást kimentünk és eleredt az eső.
- Jajjnemáár..most elrontja a napot ez a hülye eső. De..de nm akarasz átjönni hozzánk ?
- Őőő..de szivesen.
- Oké,akkor menjünk.
*Otthon*
Bementünk a házba,majd Harry odajött és bámult minket.
- Mivan basszameg..mit mind bámulsz ?
- Ez ki ?
- Nem ez hanem ő..és MÉG MINDIG semmi közöd sincs hozzá.
- A pasid ?-kérdezte Jason megrémülve.
- Dehogyiis Isten őrizz..menjünk fel.
Mikor felmentünk leültem az ágyamra.
- Érezd otthon magad.
- Szép kis szoba.-mondta..-énis szzeretem a barnát.
- Köszönöm,és nekem is a kedvenc szinem. Kimegyek hozok valamit inni.-mondtam,majd kinyitottam az ajtót és a fiúkkal találtam szembe magam.
- Ti hallgatóztatok ?
- Nem,dehogyis.
- Aha..na most menjetek innen el,mert nemtudom mitcsinálok..nem hiszem el.
- De..én vagyok a pasid értsd meg..nem lehetsz ezzel a tuskóval.-kiabált.
- Fogd be. Nem vagy a pasim és kicsit se te fogod eldönteni,hogy kivel fogok járni. Hagyj már békén.
Mikor bisszamentem az innivalóval,Jason olyan édesen feküdt az ágyon,hogy csak na.. :D
- De cuki vagy így.-mondtam.
- Heh..-nevetett fel.-Mikor nem ?-vágott egy hülye pózt.
- Na..ott sincs kevés egó..:))-röhögtem.
- Te..is nagyon szép vagy.-mondta.
- Jajj..-pirultam el.-köszönöm.
 Jason egyre közelebb volt az arcomhoz,és csak közelített..nemtudtam,hogy most ezt mire véljem..ilyen hamar meg akar csókolni ? Vagy,mi van ?..
- Nee..-törte be az ajtót Harry.-nem csókolhatod meg.
- Idióóóóta ! Az ajtóóóóm..te hülyegyerek..megmondtam,hogy ne mind zaklass..óó baszki..-kiabáltam.
- Ők..hogyhogy itt vannak ?
- Itt laknak.
- Úristen.
- Tudom.-sóhajtottam.
- De hogyhogy ?
- Hosszú történet...na mindegy,mit csináljunk ?-kérdeztem.
- Van egy jó ötletem.-mondta,magához húzott és megcsókolt.
Mikor elváltunk én csak bambultam előre.
- Ezt..most..-makogtam.
- Ne haragudj..-sütötte le a fejét.-de nem bírtam tovább.
- Semmi baj.-próbáltam nyugodt lenni.
Bekapcsoltuk a laptopot..facebookoztunk,twittereztünk,majd megláttam,hogy lesz egy Lana Del Rey koncert és nagyon el szerettem volna menni.
- Jaaasoon.
- Igenn ?
- Eljössz velem holnap egy Lana Del Rey koncertre ?
- Persze..veled bárhova.
- Óh..köszönööm.-mondtam.
- nem érzed azt,hogy több van köztünk,mint barátság ?.-nézett rám kutyapofival..én perpillanat köpni-nyleni nem tudtam.
- Őőő..de..de ezt még korai így kimondani.
- De ,ha szeretsz,akkor nincs miért várni..
- Figyelj..randizzunk még..és ha megy akkor..oké.-mondtam zavarodottan.
- Háátjó..akkor,holnap koncert...és utána eljössz velem vacsorázni ?-nézett a szemembe.
- Persze.-mosolyogtam.
Aztán lekisértem Jasont,megpusziltam és megbeszéltük,hogy holnap 8-ra  nálam lesz.
- Na végre.-sóhajtott Harry,és közelebb húzott magához,majd megcsókolt.
- Száállj le rólam hülye.-löktem el magamtól.
- Enyém vagy.
- Nem ...hagyj már békén..-rohantam fel az emeletre,ahol hallottam,ahogy Ash Harryvel beszél.
- nincs értelme..hiába mondod..ő nem emlékszik semmire..arra se,hogy jártatok..Harry..majd visszatér az emlékezete..csak várnod kell.
- De nem bírom tovább..látni,hogy azzal a csávóval kavar.
- Hidd el,nekem is rossz..de sajnos ez van.
- Pedig már kezdtem azt hinni,hogy hozzám jön feleségül.
- De kérlek..ne mondd el ezt neki..én nem akarom,hogy felkavarja.
Nem értem,hogy mire kéne emlékezzek..ezek meg titkolnak előlem valamit..fogalmam sincs,hogy mit. Olyan rossz,hogy a hátam mögött arról beszélnek,hogy minden helyre jön..meg mittudomén mi..de ln ezt..ezt nemértem.
- Mi a szentséges jó szar folyik itt ? Mi ne kavarjon fel engem ? Mibajotok van..? Mért tesztek úgy,mintha hülye lennék..?-kérdeztem.
- Hope..-hajtotta le a fejét Ash.-az az igazság,hogy...

43 rész.-Jason :)

*Harry szemszöge*
Itt vagyok már kb. 4 órája..és várok..de semmi értelme. Ő attól még nem fog emlékezni rám :(
Úgy hajnali 4 körül lehet..és nagyon fáradt vagyok..sokszor benézek hozzá..de mindig ugyanúgy fekszik..semmi.
- Uram..a hölgy felkelt.-jött ki az orvos.
- Bemehetek hozzá ?
- Persze,de kérem ne zaklassa fel..
- Rendben.
Bementem a terembe,ahol az én egyetlenem dörzsölte a szemét.
- Szia.-mosolyogtam.
- Szia.-nézett rám értetlenül.-ismerlek ?
Nagyon fájtak ezek a szavak..tudni..hogy nem ismer..és nem emlékszik az együtt töltött közös pillanatainkra.
- Harry vagyok.
- És miben segíthetek ?
- Figyelj..Hope..ez most lehet,hogy fura lesz neked,de én a pasid vagyok.
- A mim ?-kerekedtek ki a szemei.
- Az nem lehet...nekem nincs pasim.
- Hope..értsd meg,hogy én vagyok. Figyelj..autóbalesete szenvedtél,és ..most nem emlékszel senkire,de..én vagyok a pasid.
- Bocsi..de nemtudom,ki vagy..szóval..megkérlek szólsza anyának és apának,hogy jöjjenek be ?
- Persze..de hogyhogy rájuk emlékszel.
- Én..nemtudom..csak úgy.
Kimentem,majd szóltam az orvosnak.
- Doktorúr,hogyhogy emlékszik a szüleire.
- Hmm..háát..lehetséges..vagyis ennél az esetnél biztos,hogy még valakikre emlékszik..nemtudom,nagyon különös.
- De..rám mért nem emlkészik ?
- Az elmúlt 2 évre biztos nem fog..sajnálom,várja meg amíg idővel,visszatérnek az emlékei.
- Rendben.
Felhívtam Hope szüleit,majd bejöttek és ahogy láttam,felismeri őket...így hazamentem szomorúan.
* Ashley szemszöge *
Mikor Harry szólt,hogy menjünk be a kórházba..nagyon izgultam..tudtam,hogy nem fog felismerni,de mivan ha mégis ?!
- Szia.-mentem be a kórterembe.
- Ash-Ashley ?-kérdezte makogva,zavarodottan.
- Hope..Istenem..emlékszel rám ?
- Valami dereng..
- Hölgyeim..minden rendben van ?-jött be az orvos.
- Hope emlékszik rám,ez hogy lehet.
- Hát, ez igen furcsa..úgylátszik,hogy egyes emberekre még emlékszik.
- Mikor jöhet haza ?
- Most kivizsgáljuk és utána már haza is vihetik.
*Hope szemszöge*
Nagyon fura volt,hogy mindenki körülöttem forog,és ittvan ez a Harry..vagy hogy hívják,aki azt állítja..hogy a pasim,ami eléggé fura. És aztis hallottam,hogy autóbalesetet szenvedtem..és ez még szokatlan. 
...Délután kivizsgáláson voltam,majd anyáékkal hazamentünk.
Otthon még 5 fiúval találtam szembe magam,közöttük azzal a csávóval is..azzal a Harryvel.
- Ők mit keresnek itt ?-kérdeztem
- Ők itt laknak.
- Anya..ti együtt éltek 5 fiúval..Úristen.
- Kicsim..menj pihenj le.
- Nem kell nekem pihenés...Kik ők ?
- A One Direction.
- Aha...és mi az a One Direction ?
- Egy híres fiúbanda.-mondta az egyik szőke.
- Én vagyok az unokatestvéred.-mondta az egyik.
- Az én unokatestvérem ?:O..nekem még olyanom is van ? 
- Nem tudod,ki vagyok ?
- Nem..de ha megmondod,akkor megtudom.-vágtam egy hülye mutrát.
- Louis Tomlinson.
- Jó...örvendek..mostmeg ha nem bánjátok én felmegyek..Ash gyere !
Mikor felmentünk..ledobtam magam az ágyra és kérdőre vontam barátnőmet.
- Mit keresnek ezek itt ?
- Hát..apukád mentoráltjai voltak..és aztán valahogy ideköltöztek.
- Ez most komoly ? 5 hülyével fogunk együtt élni ?
- Nem hülyék Hope...közöttük ott van a pasim is ! 
- Bazd.-akadtam ki.-melyik az ?
- Zayn.
- Kössz..most sokat mondtál. Bővebben ?
- Az a fekete hajú.
- Aha..te tiszta hülye vagy..hogy tudtál te egy hírességbe szeretni ?
- Ja..ezt énis kérdezhetném tőled.
- Mi ?
- Semmi..hagyjuk.
- Jó.-sóhajtottam.
Aztán megint lementünk és én leültem a kanapéra mire mindenki odajött hozzám és bámult.
- Mivan,nem láttatok még szines tv-t ?
- Olyan jó,hogy megint itt vagy.-mondta az egyik..
- Aha..-sóhajtottam.

...1 héttel később :
 Mostmár mindenkinek tudom a nevét..:D jól összebarátkoztunk,de még mindig tény és való,hogy ezek sííkhülyék.
- Eljössz velünk vásárolni ?-kérdezte Ashley.
- Velünk ?
- Igen..Zayn is jön.
- Jajó..jövök.-sóhajtottam.
...
Nagyón jól éreztem magamat..amíg ezek a hülyék el nem mentek Zayn-nek tükröt (????????) venni. 
Egyedül maradtam..volt is nálam pénz és megláttam egfy cipőt.*-* Indultam is felé,mikor hirtelen valaki nekem jött és kiiesett minden a kezéből.
- Bazdmeg.-kiabáltam,majd felmézétem és megláttam egy írtóhelyes srácot.
- Neharagudj.
- Semmi baj..bocsi az előbbi káromkodásomért.-mosolyogtam.
Felvette a cuccait és a szemembe nézett.
- Na én most megyek.
- Szia.-mosolyogtam.
Aztán mosolyogva bementem az üzletbe,ahol felpróbáltam,majd meg is vettem a cipőt.

Mikor kimentem,megláttam Ashleyt egy ruhásüzletben. Bementem és épp Zayn próbált valamit.
- Zayn ?
- Félórája áll a nagy tükör előtt és nézi magát..
- Hja..hülye. -röhögtem.-megyek megnézem azt a ruhát-mutattam a levegőbe.
- Oké..de ha kitolja a seggét,akkor megyünk.
- Jó.
Épp nézegettem a ruhákat,mikor valaki nekem jött MEGIINT (!!!!)
- Óh de ügyetlen vagyok.-nevetett az a pasi..akivel az előbb is találkoztam.-biztos nem véletlen,hogy találkoztunk.-vigyorgott.-Jason vagyok.-nézett rám.
- Én Hope.-mosolyogtam.
- Ha már itt vagyunk..megadod a számod ?
- Persze.-mosolyogtam,majd számot cseréltünk.
Nyomott két puszit az arcomra,majd elment. Jeeesszuus *-* megvan a száámaa...ááááááhw *-*.
Nagy mosollyal az arcomon mentem vissza.
- Hát te mit vigyorogsz ?
- Hááát.
- Ja..ismerem ezt..ez olyan " Úristen de jó pasit láttam " sóhaj volt.
- Igeeen..és megadta a számát és..wáááá..
- Azjó.-mondta Ash sóhajtva.-menjünk haza.
Egész úton álmodoztam Jason-ról.
Mikor hazaértünk felmentem a szobámba,zenét kapcsoltam..kifestettem a köörmöm és próbálgattam az új cipőm.

Hirtelen kaptam egy sms-t..megnéztem és Jason volt az.
" Szia..valahogy nem tudlak elfelejteni :D nem lenne kedved holnap elmenni valahova ?"
Válaszom :
" De..szivesen elmegyek bárhova..és énse tudlak kiverni a fejemből :D"
Jason :
" Holnap 2-kor nálad vagyok !:D megadod a címed ?"
Én:
" St. James 12. Várlak :) ..aludj jól "
Jason :
" Teis xx"
Jeeeeeej...randim lesz Jasonnal és és...most repesek az örömtőől *-*. Gyorsan lezuhanyoztam,majd elmentem aludni.

*Reggel*
 11-kor keltem és lementem.  A többiek tv-t néztek..Gondoltam nem zavarom őket,így bementem,csináltam magamnak Nutellás kenyeret,majd leültem melléjük a kanapéra.
- Kó reggelt.-nyomott egy puszit az arcomra Louis.
- Szia Louis.
Miután megettem..elkezdtem velük nézni a tv-t...valami szappanopera ment..
- Nee...Rudolf..neee..Penelope téged szeret.-kiabált Louis.
- Te hülye vagy ? Penelope úgyis Max-al marad.-mondta Niall.
- Ssssht !-mondtam..
Mire vége lett a sorozatnak Louis már bőgőtt...hülye :)))
Már fél 2 volt..úgyhogy felmentem készülni.
*Ruhám*

Felvettem ezt magamra,majd lementem és Jason hívott is,hogy itt van.
- Hova-hova ?-nézett rám Harry.
- Közöd ?
- Igenis van !
- Hát épphogy nincs..
*Harry szemszöge*
- Hova-hova ?-kérdeztem.
- Közöd ?-kérdezte flegmán Hope.
- Igenis van !-válaszoltam..
- Hát épphogy nincs..
Nagyon fájtak a szavai. Miután kiment az ajtón,láttam,hogy kiszáll egy pasi..megöleli,majd nyom két puszit az arcára és elhajtanak a kocsival
- Ki volt ez a csávó ?-kérdeztem idegesen.
- Nézd..Harry.-kezdte el Ash.-Hope most nem szeret téged,de hidd el,hogy idővel eszébe fog jutni minden..kérlek,hagyd,hogy tegye azt amit akar.
- De nem megy..nem bírom végig nézni,ahogy megcsal.
- Sajnálom..de most nem tudunk mit tenni...
- Ahj.-sóhajtottam
* Hope szemszöge *
Beszálltam a kocsiba,majd elindultunk...


Hja..és így néz ki Jason :

Ittvan ez a réész is..:) Remélem tetszett.

42.rész.-Hope,ne..:(

*Harry szemszöge*
Mivaaaaaan ? Nanee..minek van vége ?..Úristen..
Gyorsan leszaladtam a konyhába.
- Hope eltűnt.
- Mivan ?
- Ezt hagyta itt.-nyomtam a kezükbe a levelet.
- De miaz,hogy elment...nincs a fürdőbe vagy valami ?!-Simon.
- Nem Simon..gyorsan keressük meg.
- Biztos elment újságért vagy,csak simán futni..nyugi nem lesz semmi baj. Majd visszajön.
- Ennyire nem érdekel,hogy holvan a lányotok ?
- De igenis érdekel..de várjunk egy kicsit..nem lehet tudni..lehet,hogy csak kiszellőzteti az agyát.
- Jó..ha titeket ennyire nem érdekel akkor maradjatok nyugodtan itthon,de én meegyek és megkeresem.-mondtam idegesen.
Egyőáltalán nem értem,hogy miért szarják így le ezt az egészet..És mivan..ha igenis van valami baja..?! Márpedig érzem,hogy van valami..
*Hope szemszöge*
Egész éjjel vezettem...eltévedtem kb. 8-szor és már vagy 15 perce kerülgetek egy házat..nagyon fáradt vagyok és már nem is látom rendesen az utat..köd van és minden homályos..én hülye..maradtam volna otthon :/ Szóltam is Rudolf bácsikámnak..hogy feléjük tartok...és hogy nagy a köd és nem látok semmit..Arra lettem figyelmess,hogy valami közeledik felém,valami óriási..aztán..elvágták a filmet.
*Harry szemszöge*
2 órán át kerestem Hope-ot..ez azért nem lehet ...minden lehetséges helyet megnéztem,mostmár egyre jobbban kezdem azt hinni,hogy baj történt..Nagyon nagy baj.
Aztán kb.11 körül feladtam és szomorúan mentem haza..ahol Simon várt.
- Siess...Rudolf..Hope nagybácsia hívott,hogy Hope felhívta,hogy mindjárt náluk van..de 4 órája nem jelentkezett. Harry..baj van..siessünk.
- Úristen..éreztem...tudtam,hogy van valami.
Csak mentünk-mentünk előre és kb. 35 perc múlva megláttunk egy csomó mentőt és rendőrt. Tudtam..éreztem,hogy Hope-al van baj. Gyorsan odaszaladtunk..és amit láttunk az..az..:(
Hope ott feküdt a földön..fejéből ömlött a vér..egy csomó ember volt körülötte...és az orvosok próbálták újraéleszteni,ami sikerült is nekik.
- Uram..mi a hozzátartozói vagyunk.-mondta Simon könnyes szemekkel...-kérem engedje meg,hogy mi ketten vele menjünk a mentőn.
- Rendben,de siessünk.
Felültünk a mentőre..és én végig könnyeztem..fogtam a kezét és csak arra tudtam gondolni..hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Simon szólt a többieknek is,majd megérkeztünk a kórházba..Hope-ot egyből a műtőbe vitték. Én és Simon kint,a műtő előtt várakoztunk. Szótlanok voltunk..csend volt.
Idővel megjöttek a többiek is.
- Hol van ?-kérdezte sírva Ashley.
- A műtőben.-válaszoltam.
- Úristennúristen..könyörgöök..Istenem..add,hogy ne legyen semmi baja..-imádkozott Louis,majd könnyezni kezdett.
Mindenki csendben ült..és gondolom mindenki egyre gondolt...
Már 2 órája itt ülünk tehetetlenül..és semmit nem tuddunk..semmit. Ez a legrosszabb..2 órája műtik és én már minden rosszra gondoltam.Hirtelen kijött egy aszisztens..berohant egy szobába,majd két csomag vérrel jött vissza.
- Mivan vele ?-kérdeztem remegve.
- Kérem..engedjen..nagyon sietek.
- Nem hiszem el...itt ülünk és nem tudunk semmit...
- Harry nyugodj meg..
- Neem..nem nyugszom meg addig amíg vissza nem kapom Őt..

..Valahogy nagy nehezen 2 és fél óra után kijött az orvos..levetette a ruháját,majd véres kesztyűit eldobta..és odajött hozzánk.
- Doktorúr kérem mondjon valamit.-rohant oda Simon.
- Igen,kérem.-motyogtam.
- Nos..nem mondhatok csupa jót..-szomorodott el.-a lány nagyon sok vért vesztett,amit sikeresen tudtunk pótólni,viszont egy komolyabb feji sérülése is van..és úgy tudom,hogy volt már műtétje a fejével.
- Igen.
- Nos..hát most ez a sérülés ugyanott van és..sajnos nem fog emlékezni senkire.
- Hogyan ?-gördült le egy könnycsepp az arcomon.-Úgy érti,hogy rém se ?
- Nem...sajnos senkire nem fog emlékezni. 
- És ez meddig fog tartani ?
- Ha minden rendbe megy..akkor úgy 1O hónap..jobb esetben.
- Szóval..1O hónapig fogalma se lesz arról,hogy kik vagyunk.
- Igen..de aztán idővel minden a helyére áll és lassan mindenre emlékezni fog.
- Úristen..-ült le a földre Louis,majd zokogni kezdett.
- Ne..ez nem lehet.-sírt Simon,Tora (Hope anyukája) vállára dőlve.
- Mikor láthatom ?
- Most bemehet hozzá..de csak egyedül ön.
- Rendben.
Mikor bementem ott feküdt az ágyon..gépekre kötve és meg se moccant.
- Hope..szivem..-folyt le egy könnycsepp az arcomon.-mi lett veled ? Nem teheted ezt velem..nagyon szeretlek.-fogtam meg a kezét,majd közelebb hajoltam hozzá és egy csókot leheltem ajkaira. Csak néztem..és néztem..még így is gyönyörű..de NEM..nekem az ÉN Hope-om kell..
- Uram most jöjjön ki.-mondta az orvos.
Mindenki haza akart menni..csak én akartam minden áron itt maradni.
- Harry..holnap még bejövünk..gyere haza..pihenned kell.
- Nem..én nem hagyom egyedül..itt maradok vele...menjetek csak,de én maradok. Akármeddig itt leszek,csak tudjam,hogy mi van vele. Menjetek..kérlek hagyjatok magamra.
- Hátjó..de ha bármire szükséged van,hívj fel..-mondta Louis.
- Jó..sziasztok..

Ennyi mára..kaphatok komikaat ? *bociszemek* Nagyoooonnnagyooon örülnéék..és köszönöm a sooook oldalmegtekintést.szertlek titeket. Pusziii xx