- Szia mit olvasol ? Jól vagy ? -kérdeztem.
- Igen Hope..de kérlek hagyj már békén..olyan vagy mint egy óvodás.
- Jólvan..elnézést hogy élek.-mondtam,majd felmentem a szobámba,és hátra dőltem az ágyamon.
Eszembe jutott minden..a régi szép idők. Mikor még mamámék is éltek,mikor mindanyian boldog család voltunk. Mikor apának nem volt ennyi dolga,mint most,mikor anya itthon volt és mindig együtt ebédeltünk..és együtt voltunk.A könnyek lassan elkezdtek folyni az arcomon.
Eszembe jutottak a barátaim a suliból..azóta nem is tartjuk a kapcsolatot. Ők voltak a második családom..szerettem őket..sőt még mindig szeretem őket.
Ha szomorú voltam egyből felvidítottak..most meg minden olyan más..úgy érzem,hogy senki nem szeret. Anyáéktól is eltávolodtam. Apát nagyon rég láttam..azt se tudom,mi van vele. És Ellie..hát..ő számomra nagyon sokat jelent..szeretem őt. Az egyetlen személy akivel igazán jól érzem magam bármikor. Akármilyen kicsi..akkoris vidámság tölt el ha vele vagyok.
Elővettem egy képesalbumot. Akkor mindenki nagyon boldog volt..most az életünk csak a rohanásból áll..és senkinek nincs senkire ideje.
Nagyon sokat gondolkodtam azon,hogy mit kéne tegyek ahhoz,hogy ezek a dolgok mególdódjanak..de semmi értelme. Én próbálok jó lenni..de mostanába mindenki mindenért engem hibáztat..Ashley volt a legjobb barátnőm..mostmeg úgybeszél velem,mint egy seggel. Rosszul esik..én próbálok kedves lenni..de nem megy. Mit rontottam el ? Mit tettem rosszul ? Sajnálok mindent..talán csendbe kéne maradnom.
Eszembe jutott Jake..a világ legeslegjobb barátja. Annyira szeretem őt,mint a testvéremet. Ő mindig segített nekem bármilyen baj volt..fel is hívtam.
- Jake..szia.
- Szia manóóka..hogyvagy ?
- Rosszul..nem jöössz át ?
- De..persze..
Felkaptam magamra egy farmert és egy kb. két számmal nagyobb pólót,amit bedugtam a nadrágba. Lementem a nappaliba..senki se volt itthon..gondolhattam volna. Senki semmi szó nélkül itthagy..és en magasról le vagyok szarva..:(
Mikor megjött Jake egyből oda rohantam hozzá és megöleltem.
- Jaake..el sem hiszed,hogy mennyire hiányoztál.
- Teis nekeeem manóócska..(amúgy,ő így szokott szőlítani xd ) Na mondjad..miabaj.
Elmondtam neki mindent,majd láttam,hogy könnyes lessz a szeme.
- Mi a baj ?
- Most nekem is eszembe jutott az osztály.
- Nekem is nagyon hiányoznak.
- Gyere ide.-tárta szét a kezét,oda mentem és megöleltem.
- Olyan vagy nekem,mint a tesóm..-mondtam.
- Teis nekem.
Sokáig velem volt Jake..majd mikor elment megint egyedül maradtam.
Egyszercsak arra lettem figyelmes,hogy anya betoppan Ellievel az oldalán és levelekkel a kezében.
- Szia kicsim.-nyomott egy puszit az arcomra.
- Sziasztok.
- Ööö..lássuk csak..számla..számla..és itt egy levél neked.-nyomta a kezembe.
- Nekem ? Oh..köszi..megyek és elolvasom.
Felnyitottam és láttam,hogy Harry írta.
" Hope ...figyelj..nagyon nagyon rosszul esett,hogy baromnak szólítottál..és meg se vártad,hogy elmondjam,amit el szerettem volna mondani. A menedzserünk megtiltotta,hogy veletek beszéljünk..azt mondta,hogyha veletek tartjuk a kapcsolatot,akkor vége a one direction-nek..és neharagudj,hogy leírtam a rajongós dolgot..de jól esett..és azért nem írtam vissza,mert a drága menedzser elvette a telefonom..tudod,hogy szeretlek..csak légy türelmesebb..ne haragudj rám.
NAGYON SZERETLEK.
HARRY xx"
Ezek után totálisan is egy csődtömegnek éreztem magam...kiakadtam csak úgy..semmi értelme nem volt. Hülye vagyok..:/
- Hope.-kiabált apa.
- Igen ?-mentem le.
- Milyen dolog az,hogy veszekedsz a fiúk menedzserével ?
- De apa..tudod miket mondott.. ?
- Nem érdekel..ide figyelj..neked nem áll jogodban hogy másokkal így beszélj.
- Mert ? Tudtommal 18 vagyok.
- Ne pofáázz nekem. Most a te hibád,hogy a one direction-nek vége.
- Mivan ?-néztem nagyot.
- Vége...
Nem hittem el amit mondott...Úristen..mit tettem ? Én ezt nem akartam. Felrohantam a szobámba és csak sírtam.
Kb este tízig sírhattam,majd előkaptam egy táskát és pakoltam bele ruhát..csokit,gumicukrot,mindenféle "életmentő" dolgot..gyorsan hagytam Harrynek egy levelet a párnáján,majd szépen csendben kisurrantam a házból..
Beültem a kocsimba...ami nem volt valami nagy szám..még akkor kaptam,mikor befejeztem a sulit..egy bogár volt és én nagyon szerettem...szóval beültem a kocsiba,majd elindultam--még én sem tudtam,hogy hova megyek ...de idővel eszembe jutotta Rudolf bácsikámék. Ők is nagyon szeretnek engem..A felesége,Annie nagyon kedves és nagyon szeretem..egyszer azt mondták,hogy ha szeretnék bármikor odaköltözhetek hozzájuk,mert náluk mindig van helyem.
Kicsit megkönnyebbülve éreztem magam..csak egy baj volt..már lement a nap,sötét volt és én nem nagyon tudok ilyenkor vezetni...
* Harry szemszöge,másnap reggel korán *
Hazaérkeztünk..végre valahára..aztán a menedzserünk is megbékélt mert nagyon jók voltunk. Alig vártam,hogy megölelhessem Hope-ot..a hajába túrhassak..és hogy megcsókolhassam.
- Megjöttünk.-mondtam.
- Sziasztok..-szólt Hope anyukája.-Hope szerintem még alszik.
- Rendben köszönöm.
Mikor felmentem nem találtam sehol..a fürdőben sem volt,de viszont megkaptam a levelet amit nekem írt:
" Nem akartam,hogy így legyen vége..sajnálom "