*Harry szemszöge*
Mivaaaaaan ? Nanee..minek van vége ?..Úristen..
Gyorsan leszaladtam a konyhába.
- Hope eltűnt.
- Mivan ?
- Ezt hagyta itt.-nyomtam a kezükbe a levelet.
- De miaz,hogy elment...nincs a fürdőbe vagy valami ?!-Simon.
- Nem Simon..gyorsan keressük meg.
- Biztos elment újságért vagy,csak simán futni..nyugi nem lesz semmi baj. Majd visszajön.
- Ennyire nem érdekel,hogy holvan a lányotok ?
- De igenis érdekel..de várjunk egy kicsit..nem lehet tudni..lehet,hogy csak kiszellőzteti az agyát.
- Jó..ha titeket ennyire nem érdekel akkor maradjatok nyugodtan itthon,de én meegyek és megkeresem.-mondtam idegesen.
Egyőáltalán nem értem,hogy miért szarják így le ezt az egészet..És mivan..ha igenis van valami baja..?! Márpedig érzem,hogy van valami..
*Hope szemszöge*
Egész éjjel vezettem...eltévedtem kb. 8-szor és már vagy 15 perce kerülgetek egy házat..nagyon fáradt vagyok és már nem is látom rendesen az utat..köd van és minden homályos..én hülye..maradtam volna otthon :/ Szóltam is Rudolf bácsikámnak..hogy feléjük tartok...és hogy nagy a köd és nem látok semmit..Arra lettem figyelmess,hogy valami közeledik felém,valami óriási..aztán..elvágták a filmet.
*Harry szemszöge*
2 órán át kerestem Hope-ot..ez azért nem lehet ...minden lehetséges helyet megnéztem,mostmár egyre jobbban kezdem azt hinni,hogy baj történt..Nagyon nagy baj.
Aztán kb.11 körül feladtam és szomorúan mentem haza..ahol Simon várt.
- Siess...Rudolf..Hope nagybácsia hívott,hogy Hope felhívta,hogy mindjárt náluk van..de 4 órája nem jelentkezett. Harry..baj van..siessünk.
- Úristen..éreztem...tudtam,hogy van valami.
Csak mentünk-mentünk előre és kb. 35 perc múlva megláttunk egy csomó mentőt és rendőrt. Tudtam..éreztem,hogy Hope-al van baj. Gyorsan odaszaladtunk..és amit láttunk az..az..:(
Hope ott feküdt a földön..fejéből ömlött a vér..egy csomó ember volt körülötte...és az orvosok próbálták újraéleszteni,ami sikerült is nekik.
- Uram..mi a hozzátartozói vagyunk.-mondta Simon könnyes szemekkel...-kérem engedje meg,hogy mi ketten vele menjünk a mentőn.
- Rendben,de siessünk.
Felültünk a mentőre..és én végig könnyeztem..fogtam a kezét és csak arra tudtam gondolni..hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Simon szólt a többieknek is,majd megérkeztünk a kórházba..Hope-ot egyből a műtőbe vitték. Én és Simon kint,a műtő előtt várakoztunk. Szótlanok voltunk..csend volt.
Idővel megjöttek a többiek is.
- Hol van ?-kérdezte sírva Ashley.
- A műtőben.-válaszoltam.
- Úristennúristen..könyörgöök..Istenem..add,hogy ne legyen semmi baja..-imádkozott Louis,majd könnyezni kezdett.
Mindenki csendben ült..és gondolom mindenki egyre gondolt...
Már 2 órája itt ülünk tehetetlenül..és semmit nem tuddunk..semmit. Ez a legrosszabb..2 órája műtik és én már minden rosszra gondoltam.Hirtelen kijött egy aszisztens..berohant egy szobába,majd két csomag vérrel jött vissza.
- Mivan vele ?-kérdeztem remegve.
- Kérem..engedjen..nagyon sietek.
- Nem hiszem el...itt ülünk és nem tudunk semmit...
- Harry nyugodj meg..
- Neem..nem nyugszom meg addig amíg vissza nem kapom Őt..
..Valahogy nagy nehezen 2 és fél óra után kijött az orvos..levetette a ruháját,majd véres kesztyűit eldobta..és odajött hozzánk.
- Doktorúr kérem mondjon valamit.-rohant oda Simon.
- Igen,kérem.-motyogtam.
- Nos..nem mondhatok csupa jót..-szomorodott el.-a lány nagyon sok vért vesztett,amit sikeresen tudtunk pótólni,viszont egy komolyabb feji sérülése is van..és úgy tudom,hogy volt már műtétje a fejével.
- Igen.
- Nos..hát most ez a sérülés ugyanott van és..sajnos nem fog emlékezni senkire.
- Hogyan ?-gördült le egy könnycsepp az arcomon.-Úgy érti,hogy rém se ?
- Nem...sajnos senkire nem fog emlékezni.
- És ez meddig fog tartani ?
- Ha minden rendbe megy..akkor úgy 1O hónap..jobb esetben.
- Szóval..1O hónapig fogalma se lesz arról,hogy kik vagyunk.
- Igen..de aztán idővel minden a helyére áll és lassan mindenre emlékezni fog.
- Úristen..-ült le a földre Louis,majd zokogni kezdett.
- Ne..ez nem lehet.-sírt Simon,Tora (Hope anyukája) vállára dőlve.
- Mikor láthatom ?
- Most bemehet hozzá..de csak egyedül ön.
- Rendben.
Mikor bementem ott feküdt az ágyon..gépekre kötve és meg se moccant.
- Hope..szivem..-folyt le egy könnycsepp az arcomon.-mi lett veled ? Nem teheted ezt velem..nagyon szeretlek.-fogtam meg a kezét,majd közelebb hajoltam hozzá és egy csókot leheltem ajkaira. Csak néztem..és néztem..még így is gyönyörű..de NEM..nekem az ÉN Hope-om kell..
- Uram most jöjjön ki.-mondta az orvos.
Mindenki haza akart menni..csak én akartam minden áron itt maradni.
- Harry..holnap még bejövünk..gyere haza..pihenned kell.
- Nem..én nem hagyom egyedül..itt maradok vele...menjetek csak,de én maradok. Akármeddig itt leszek,csak tudjam,hogy mi van vele. Menjetek..kérlek hagyjatok magamra.
- Hátjó..de ha bármire szükséged van,hívj fel..-mondta Louis.
- Jó..sziasztok..
Ennyi mára..kaphatok komikaat ? *bociszemek* Nagyoooonnnagyooon örülnéék..és köszönöm a sooook oldalmegtekintést.szertlek titeket. Pusziii xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése