35 rész.-a búcsú

Kb. tíz perc múlva valaki kopogott.
- Mivan ?-kiabáltam elég morcosan. De ahogy kimondtam e szavakat egyből meg is bántam őket.
- Bejöhetek ?-dugta be a fejét Harry.
- Persze..bocsi hogy ilyen hülye voltam.-szipogtam.
- Nembaj. Elmondod,hogy mi a baj ? 
- Lehet,hogy egyetemre kell mad járjak.-sütöttem le a fejem.
- Az mért baj ?
- Mert az egyetem Kanadában van.
- Mi ? Ne.!-gördült le egy könnycsepp az arcán.
Nem válaszoltam,csak megöleltem..jó szorosan..
- Nem akarlak itt hagyni..nem akarok elmenni.. anya szerint gondoljak a jövőmre.
- Milyen egyetem ?
- Zene.
- Nem is mondtad,hogy..
- Tudom..de hagyjuk. Nem szeretnék erről beszélni.
- Jó. 
Mostmár ő is sírt..nagyon sajnáltam.
- Harry..én nem akarok bajt..lehet hogy elmegyek. És az lenne a legjobb ha szakítanánk.
- Nee...-sírta el magát újból.-én várok rád..Hope én nem akarok nélküled lenni..

- Harry nem akarom hogy rám várj,vagyis jólenne..de Harry én nem kérhetek ilyet tőled..bármennyire is fáj..el kell engedjelek. Sok lány van még..és az egyetem 3 éves és..-itt már nem bírtam..csak úgy zokogtam.
- Cshssst ! Egyet kérek...SZERESS !-mondta,majd az arcomat a két keze közé vette és megcsókolt.
- Szeretlek.
Ráhajtottam a fejem a vállára és így voltunk,amíg anya be nem jött.
- Kicsim..ömm..bocsánat a zavarásért. Figyelj be kéne pakolj..holnap mész Kanadába.
Amikor ezt meghallottam lehajtottam a fejem és a elkezdtek hullani a könnyek az arcomról.
- Tudom hogy nehéz ..de a jövődről van szó.
- Persze...és ezzel most rombadől az egész életem..mindent itthagyok. Vége lesz mindennek !
Mikor anya kiment Harry a kezébe temette a fejét és úgy sírt. Olyan lelkiismeretfurdallásom volt,hogy most itt kell hagynom..pedig nagyon szeretem. 
- Harry ne sírj.-szólaltam meg félénken,remegő hangon.
- Szivem..tudod jól,hogy te vagy a mindenem. Én várni fogok rád..bármi legyen is. Kérlek vigyázz magadra.
- Annyira sajnálom.
- Nem kell semmit sajnálj. Megígérem,hogy meglátogatlak majd.
- Biztos ?-vágtam egy kutyapofit
- Persze.-csókolt meg.

Harry segített nekem bepakolni,majd lementünk a többiekhez.
- Sziasztok.-léotem be a nappaliba.
- Sziaaaaa.-ugrott a nyakamba Louis és Zayn.-Holnap elmegyünk a vidámparkba.-mosolygott Louis.
- Fiúk.-sütöttem le a szememet.
- Mi lett..ki halt meg ? 
Erre csak egy könny szökött ki a szememből..annyira fog hiányozni Louis .
- Úristen ennyire komoly ?
- Fiúk..holnap elutazom Kanadába.
- Mivaaaaaaaaaan ?-kérdezték egyszerre.
Elmeséltem nekik mindent. 
- Ne. Ez nem lehet igaz..nee.-sírta el magát Louis..ami azért volt furcsa,mert most látom őt életembe előszőr sírni.
- Gyertek ide..-tártam szét a karomat,mire mindenki idejööttt és megöleltük egymást.
Aztán elmentem aludni. Nagyon rossz volt tudni,hogy ez az utolsó éjjelem itthon.

Másnap...
- Kicsiim kelj feel !-puszilt arcon anya.
- Itt az idő..-sóhajtottam fel.
Elvégeztem a reggeli teendőimet,majd írtam egy levelet a fiúknak,mivel még aludtak. Csak Harry volt fenn.
Kimentünk a vasútállomásra apával,anyával,Ellievel és Harryvel.
Mikor bejelentették,hogy a vonatom elindul..nagyon fájt,hogy itt kell hagynom mindent.
Elköszöntem anyáéktóól,majd Harry maradt hátra.
- Vigyázz magadra. Szeretlek...mindennél jobban.-mondta majd egy hosszú csókot adott.
- Énis téged.
Megpusziltam a húgocskámat..és magamhoz öleltem.Mielőtt felszálltam volna a vonatra mégegyszer megöleltem őket..és adtam egy utolsó csókot Harrynek.Mikor már a vonaton voltam...nem bírtam ki...muszáj volt sírnom..éreztem hogy elveszítem az életem felét.
Hiányozni fognak...Louis hülyeségei..Zayn nyafogása. Az hogy Niall egyfolytába zabál..Liam nevetése. Hannah ölelése..Harry..és egyszerűen mindenki..MINDENKI.
Ültem a vonaton és néztem ahogy egyre távolabb és távolabb vagyok a szeretteimtől.
*Louis szemszöge*
Mikor felkeltem..Hope már nem volt itthon..és nagyon rossz volr hogy nem búcsúzhattam el tőlük.
- Hé..fiúk..Hope írt egy levelet nekünk.-pillantottam egy borítékra,amin az állt,hogy : a fiúknak.
Leültünk,majd magunkba kezdtük elolvasni a levelet.
Ez állt benne:
" Háát...eljött ez a nap is..:( nagyon sajnálom,hogy itt kell hagyjalak benneteket. Ti gyökerestől megváltoztattátok az életemet..nagyon szeretlek titeket,és soha nem fogom elfelejteni az együtt töltött közös perceinket. Louis,bátyókám : nagyon szeretlek és soha soha..de soha ne feledd,hogy egyszer sem gondoltam volna,hogy egy ilyen unokabátyám lesz,mint te. Köszönöök mindent..  xx
Zayn : teis nagyon sok mindent tettél értem,amit nagyonszépen köszönök. Niall: Soha nem fogom elfelejteni,hogy mindig eszel..és azt se,hogy ennyire jófej voltál velem. Liam : tudod jól,hogy szeretlek és teis olyan vagy nekem mint a bátyám :) Harry: Az életemnél is jobban szeretlek xx
és Hannah : Neked meg csupán azt köszönöm,hogy ilyen elképesztő barátnő vagy.
Köszönöm nektek srácok,hogy megvátoztattátok az életemet. Imádlak titeket.
Millió puszi, Hope xx.