1. fejezet.- Fiúk. :)))

  

Sziasztok :) a nevem Hope Cowell. Igen..Cowell..apukám Simon Cowell..aki a világ legcsodásabb apukája. Szüleim nemrég váltak el,amit nagyon rosszul fogadtam,mivel anyukám jelentette az életem felét. Végül megtudtam,hogy azért váltak el mert anyám rászokott az ivásra és apámnak elege lett mindenből. Végülis örülök,hogy apával maradtam,mert csodás személyisége van.    

- Kicsiiim..siess máár..évzáró van..tudod !!-kiabált apa.

- Jóólvan már apa..várj egy kicsit..Óh a francba..nem láttad a magassarkúmat ?!-kiabáltam le apának.

- Melyiket az 1000 közül ??-gúnyolódott apa.

- Hahaha..amúgy arról a virágosról beszélek.

- Nem kicsim..nem láttam de ha nem jössz le azonnal,akkor itt hagylak.

- Jólvan mááár itt vagyok.

 Gyorsan magamra kaptam egy ruhát,meg a magassarkúmat. 

- Hohóóó...ez egy kicsit nem magas ?-kérdezte apa.

- Nem..na gyerünk.-tereltem a szót.

Az évzárót sikeresen túléltem. Elbúcsúztam a barátaimtól,majd haza indultunk apával.

- Drágám..mostantól az x factor zsűrije leszek. Szombat esténként egyedül leszel.

- Áááh..nem baj..már megszoktam.-pusziltam arcon,majd sóhajtottam egyet,és egy könnycsepp gördült végig arcomon.

- Mi a baj ?-kérdezte apa.

- Semmi..csak tudod,régebb...minden szombat este Daviddel voltam. És hiányzik.

- Tudom kicsim. De..ami történt,megtörtént. David már két éve nincs köztünk. Felejtsd el.

- De nem bíírom. Apa,te nem érted ezt.-rohantam fel a szobámba sírdogálva.

David a barátom..vagyis a volt barátom..ugyanis 2 éve vesztette életét. Vacsorázni mentünk és autóbalesetet szenvedtünk. Én megúsztam annyival,hogy eltört a kezem,de David meghalt. És tudom,hogy nekem kellett volna meghalnom,ő nem érdemelte meg a halált,ő egy jó ember volt és nagyon szerettem.

- Kicsim,bejöhetek ?- kopogott apu.

- Gyeere.-szipogtam

- Jajjj szépségem,én nem akartam eszedbe juttatni.-sóhajtott.

- Nembaaj.

- Én szeretlek.

- Énis téged apa.

- Most mennem kell dolgozni.

* Egy hónappal későb*

 Nagy x factor lázban égett az egész ország. Apa egyre híresebb lett,ugyanis még versenyben van egy fiucsapattal. Megmondom őszintén,hogy nagyon bejönnek nekem,de nem akarok új kapcsolatot..még nem felejtettem el Davidet. De egyre közelebb kerültem a fiúkhoz,nagyon jó barátok lettünk.

Reggel nagy zajra ébredtem. Lementem és megláttam az 5 srácot a nappaliban,amint párnacsatáztak.

- Ezt most minek kell ? Éppen aludtam.-morogtam.

- Neked is jó reggelt drága Hope.-mosolygott Louis,majd fejbe dobott egy párnával.

- Louis,mindjárt mondok neked egy szépet.

- Mondjad.

- Ööö..te egy...egy...egy...najóó feladom.-mondtam.

- Há. Tudtam én. Szerény személyemről senki nem tud egy rossz szót se szólni.-istenítette magát Louis.

- Hmm...Simon..ez a reggeli valami ínycsiklandó.-mondta Niall.

- Örülök hogy ízlik. Óh kicsim,hát felkeltél ?- kérdezte apa.

- Háát tudtam volna még aludni,ha nem hozod be az egész cirkuszt a házunkba.

- Megjöttem.-toppant be Harry egy csomaggal a kezében.

- Szia.-köszöntem elpirulva,ugyanis nagyon tetszik nekem ez a gyerek :D de..ááhh..hagyjuk.

- Csak nem elpirultál ? De ..elpirultál .-nevetett Zayn meg Louis.

- Nemiiis.-kiabáltam.

- De iiiiiss.-mondta Zayn.

- Na ebből elég.-rohantam fel a szobámba.

10 perccel később kopogtattak...